"Elment hosszú útra ŐNem mondta, hogy visszajő
Eltelt hosszú, hosszú idő,
Hazudta a csillagot,
Éjszakákra nappalok,
Bölcsőszagú hajnalok.
Ha még egyszer meglátnám,
A föld alá kívánnám,
Kis szekrénybe bezárnám
A nyelvét is kivágnám,
Megsütném és felfalnám,
Hogy elmenjen nem hagynám."
(Részlet az előadásból)
Ha nem tetszik a világ, akkor el lehet menni!
Vannak mégis, akik ottmaradtak. Vannak a bolondok, akik azt hiszik, hogy meg tudják változtatni a világot. Vannak a lusták, akik beletörődnek a világ romlásába. És vannak a késők, akik minden kijutási lehetőségről lecsúsztak. Ha már egyszer ottmaradtak, kezdjenek valamit magukkal!Történetek menekülő emberekről, akiknek a sorsa kuszán keresztezik egymást, egybefonódnak, majd végül kibogozhatatlanul összegabalyodnak. Pedig nem akartak semmit a másiktól. Csak találkoztak, véletlenül. Egy olyan világban, ahonnan mindenki elmenekült már, akinek egy kis esze van. Abban a világban, ahol minden megtörténhet. Ahol minden a realitás és a valóság között mozog. Ahol az embernek néha azért is meg kell küzdenie, hogy egyet lépni tudjon, vagy, hogy megigyon egy pohár vizet, vagy, hogy megtalálja a kijáratot a szobában. Máskor viszont magától felemelkedik a levegőbe, pillanatok alatt mérföldeket tesz meg futva, ismeretlen lényekkel száll harcba, megváltó szerelmi aktusokat él át, ráébred az igazságra, elfelejt mindent, süllyed, zuhan.
Az előadás bemutatója egy két és fél hetes workshop után, a Zsámbéki Színházi Bázisban volt. A munkafolyamat célja az volt, hogy a színészek és a zenészek rátaláljanak egy közös zenei nyelvre. Hogyan tudnak egymás játékára improvizálni? Képes-e a zene megteremteni azt a színházi közeget, amelyben a színész könnyebben rátalál szándékainak kifejezésére? Mitől érezhetjük harmonikusnak és mitől disszonánsnak a színész és zenész találkozását? Mitől lesz egy zene szomorú vagy vidám? Nem tagozódunk be egyféle formanyelvbe. Megpróbáljuk kiüríteni fejünkből a színházesztétikai kategóriákat. Nem lesznek esztétikai tabuk. Törekszünk rá, hogy az előadás minden mozzanata a néző számára legizgalmasabb megoldást tárja fel, legyen az kis reál színészi jelenlét, nézők felé kitárulkozó nagyszabású ária, vagy performance jellegű, képzőművészeti megnyilvánulás. De a legfontosabb, hogy a világtól elzárva, a természettel és egymással folyamatos küzdelemben mégis jól érezzük magunkat a munkában. A csapat külön erre a munkára lett összeválogatva. Többnyire a Kaposvári Egyetem színművész szakos diákjai és a Zeneakadémia jazz tanszakos hallgatói alkotják. Egy alkalmi társulat tanulmánya arról, miként lehet hatékonyan és önképző jelleggel csapatban együtt dolgozni.
Színészek: Czakó Julcsi, Boros Anna, Formán Bálint, Juhász István, Keresztény Tamás, Rainer Micsinyei Nóra, Sipos György Zenészek: Ajtai Péter, Kerner Miklós, Komjáti Áron
Látvány: Kalmár Bence
Segítő: Fleischer Sára
Rendező, dramaturg: Kárpáti Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése